- Jó hangulatú, kimondottan barátságos légkörű, ugyanakkor meglehetősen nehéz témákat is magában foglaló műsorról van szó, amelyet az elmúlt év júniusában indítottatok útjára a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban. Honnan származott az alapötlet egy ilyen rendhagyó műsor elindításához?

Somogyi László: Hiszem, hogy ennek a műsornak a kezdeményezése és forrása az Örökkévaló Istennél található. Emberileg pedig Bokányi Zsolt műsorvezetőnél. Zsolt több mint egy éve dolgozik műsorvezetőként a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban, előéletéről elmondhatom, hogy volt egy ismerőse, aki hívogatta a templomba és keresztyén közösségekbe, aztán 2008-ban a Biblia Évében meghallgatta egy előadásomat a Fejér Megyei Könyvtárban. Az elhangzottak után felkeresett kérdéseivel, majd felnőttként konfirmált a Székesfehérvári Református Egyházközségben. Megnősült, majd Sárbogárdra került, s ezzel a szorosabb kapcsolatunk meg is szakadt. Több év eltelte után egyszer csak megkeresett, és arról érdeklődött, lenne-e kedvem egy rádiós műsorban részt venni beszélgetőtársként? A felkérésre örömmel mondtam igent. Hiszem azt, hogy Isten Igéje ilyen módon is terjedhet, sok szívet képes lesz elérni, és azok az emberek, akik megismerik Őt, megújulhatnak és örök életet nyerhetnek. Ennyi röviden a műsor előzménye.

- Az elmúlt hónapok során számos érdekes téma előkerült a stúdióbeszélgetések alkalmával. Beszéltetek a Biblia keletkezéséről és üzenetéről, Jézus Krisztus személyéről, megvitattátok a bűn kérdését, szó esett a karácsony jelentőségéről, az Ó- és Újév üzenetéről is, hogy csak a hangsúlyosabb témákat említsem. Milyen szempontok alapján választjátok ki a témákat? Az evangelizációs üzenet megfogalmazása a cél, vagy inkább a keresztyén hallgatók hitének elmélyítése? A lelki kérdések iránt fogékony közönséget kívánjátok megszólítani, vagy a templomba még egyáltalán nem járó embereket?

S. L.: A témaválasztás spontán alakul, ami azt jelenti, hogy sok esetben a napi közéleti események nyomán választunk. Bokányi Zsolt eleinte rám bízta a téma kiválasztását, legutóbb azonban már visszaadtam számára ezt a lehetőséget, mert szerkesztői munkája során számos érdekességről értesül és több hallgatói jelzés is hozzá fut be. Fontos szempont számunkra, hogy témáinkat közérthetően, minél több embert megszólító módon tegyük közzé. Elsősorban nem a templomba, gyülekezetbe járó tagokat szeretnénk tanítani, hiszen számukra ott vannak az istentiszteletek és a rétegalkalmak. A célközönségünk elsősorban az érdeklődő, nyitottságot mutató hallgatók köre. A betelefonálók közül érzékelhető, hogy többen közülük rendelkeznek már valamilyen vallási háttérrel. Hiszünk abban, hogy útközben, autóban, vagy bármely más módon meghallhatják azok is a Biblia üzenetét, akik legalább annyi nyitottságot mutatnak, hogy egy vallási témájú műsorról nem váltanak át más adóra. Családias, „baráti” stílust szeretnénk Zsolttal közösen megteremteni a műsorban, s ezáltal megszólaltatni az evangéliumot, amely feltárja Isten szeretetét. Bizonyságot teszünk, hogy hétköznapi életünknek Ő szerves része, sőt forrása, és ezáltal vágyat szeretnénk ébreszteni iránta az emberekben. Az elgondolkodtatás mellett információ átadás is a célunk, ezért lehetőség szerint az egyházunk, illetve a gyülekezeteink életéből teszünk közzé híreket.

- Aki figyelemmel követi az adást, érzékelheti, hogy számos aktuális kérdést is megbeszéltetek, mint az istenkeresést, vagy a migránskérdést, de az ezekkel szorosan összefüggő európai identitásválság problémáját is...

S. L.: Beszélgettünk már többek között az adventről, az ökumenéről, és valóban a migráció kérdését sem szerettük volna kikerülni, mint ahogy az új ideológiák, például a nemi identitás meghatározás problémakörét sem.

Bokányi Zsolt: Bátran élhetünk esetünkben is azzal a szóhasználattal, hogy a téma az utcán hever, hiszen, aki egy kicsit is nyitottabb szemekkel figyeli a nagyvilág eseményeit, az láthatja, hogy a keresztyén életünk és mindennapi dolgaink olyan szinten összefonódnak, hogy bizonyos kérdések mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. A mai adásban, amelyet a rádióban végigkövethettél, próbáltunk olyan témát körbejárni az ideigvaló-örökkévaló értékek mentén, amely érinti a mindennapokat, gyötrelmeinket, emberi küzdelmeinket. Ezekre is választ találhatunk a Bibliából a mi Urunktól.

- A mai adásban Ézsaiás próféta története alapján vetettétek fel: ami ma csillogó és a büszkeség tárgya, az egykor semmivé lesz! Semmit sem viszünk el erről a világról! Érdekli még manapság az embereket a valódi értékek felfedezése?

B. Zs.: Feltett szándékunk, hogy a fellelhető, világos és valódi válaszokat és a hozzájuk vezető utat olyan módon tudjuk elmondani, hogy egy eredeti és léleküdítő adást hallhassanak az emberek. Mert nem csupán az élvezetekről kell, hogy szóljon egy ember élete, hanem - mint említettük is -, például a szolgálatról, s nem csak a haszontalan hajszolásáról, hanem a valódi értékek elnyeréséről. A műsorok témaválasztásánál nagy gondot fordítunk arra, hogy közösen válasszuk ki a megbeszélnivalókat. Semmiképpen sem „utasítás” jelleggel küldöm át e-maiben a lelkipásztor számára az ajánlót. Mindig feltüntetem a kérdőjelet is, így érdeklődve, hogy a lelkipásztor testvér számára is megfelel-e a téma? Valóban foglalkoztunk a migráció kérdésével is. A magam részéről kész vagyok ennek mélyebb részleteibe is belemerészkedni.

- Léteznek ebben a rádiós műfajban tűréshatárok? Másképpen szólva olyan keretek, amelyekre figyelemmel kell lenni?

B. Zs.: Nagyon fontos, hogy műsorunk során a más felekezethez tartozókat, vagy hitben még kereső embereket sem elriasztani, sem pedig megbántani nem szeretnénk. Éppen ezért próbálunk, amennyire ebben a műfajban lehetséges, „populárisnak” lenni.

- A gyülekezetvezető lelkipásztor és a rádiós műsorvezető közös szolgálata egy adásban, azt gondolom, hogy nagyszerű lehetőségeket rejtő párosítás. Mindehhez kapcsolódik, hogy a felvetett kérdések nem mesterkéltek, eddig valamennyit az életből merítettétek. Mi a véleményetek: az emberek számára fontos, hogy egy-egy jelentősebb, közéleti kérdésről meghallják az egyház, vagy egy lelkipásztor véleményét?

B. Zs.: Az, hogy "jó páros" vagyunk - amint fogalmaztad -, azt gondolom, elsősorban lelkipásztor úr érdeme, én csak igazodni próbálok a vendégemhez. S remélem, hogy a hallgatóság is ugyanezen az állásponton van. Valljuk, hogy ez nem a mi érdemünk. Lelkipásztor úrral kialakult baráti kapcsolatunknak közös előtörténete van. Ebből következik, hogy miközben kérdéseinket átbeszéljük, amelyekben azonos a hitbéli álláspontunk, nem véletlen, hogy lelki közös nevezővel is rendelkezünk. S ami még csodálatosabb, szemmel láthatóan a hallgatósággal is kezd kialakulni ez a lelki közös nevező.

- Ez a közös lelki nevező a hallgatósággal miből állapítható meg?

B. Zs.: Legutóbbi adásunkban például egy magát katolikusnak valló hölgy telefonált és egy Wass Albert verset olvasott fel nekünk. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a hallgatóságunk is figyelemmel követi adásainkat, sőt részeseivé, alakítóivá válnak. Ezt a jelenséget bátran nevezhetjük újabb csodának napjaink rádiós kultúrájában.

- Miért?

B. Zs.: A mai megfogalmazások szerint az emberek többsége háttérrádiózásként használja az adásokat. A műsorunkkal ebből a háttérből próbálunk előtörni olyan módon, hogy hallgatóink megérezzék, az üzenet, amely eljut hozzájuk, nem csupán a „háttérből” szól hozzájuk, hanem azonnali hatást is kivált náluk és lehet rá reagálniuk.

S. L.: Nemrég a műsor szünetében egy férfi keresett meg, s az internet, konkrétabban a Facebook-közösségi oldal és az okkultizmus között vélt kapcsolatot felfedezni. Ennek veszélyeire kérdezett rá. Persze minderre fél percben igen nehéz pontos és megfelelő választ adni. Érdeklődése őszinte és nyitott volt, fel is ajánlottam számára, hogy megkereshet személyes kérdéseivel, hiszen az általa felvetett probléma valóba megvizsgálandó.

Visszatérve az egyházi állásfoglalást érintő kérdésedre, akinél kialakult a bizalom valamelyik felekezet iránt, az valóban odafigyel a rádióadások üzenetére. Az átlagember részéről azonban sajnos érzékelni egyfajta határt. Amint elkezdünk egy-egy kényesebb témát érinteni (például a politikát), sokan „lehúzzák a rolót”, mondván: a papok ne politizáljanak! Valóban létezik egy határ, ameddig figyelnek ránk, de egy ponton túl sokak számára már nem lényeges, hogy az egyháznak, vagy egy lelkipásztornak mi a véleménye. Viszont Isten ajándékának látjuk Zsolttal, hogy szinte egymás szájába adjuk át a szót, közösen figyelünk arra, hogy ne botránkoztassunk meg senkit, s közben a kereszt és a megtérés evangéliumát újra és újra elmondhatjuk! Amint Zsolt is megfogalmazta, a műsor segítségével, üzeneteivel kitörhetünk a hagyományos „háttérrádiózás” kereteiből. Szeretnénk, ha ez a műsor minél inkább gondolat ébresztővé válhatna. Ha lassú lépésenként is, de az emberek felfigyelnek arra, hogy mi „egyháziak”, vagy egy egyházi jellegű műsor szereplői részéről milyen gondolatok, bibliai üzenetek hangoznak el egy élő rádiós adásban.

- Mi lenne az a hangsúly valójában a különböző témák szerkesztésekor, amelyet közkinccsé szeretnétek tenni?

S. L.: Zsolttal közösen határozott és imádságos szándékunk, hogy a hallgatóságot az örök élet kérdéseivel szeretnék szembesíteni. Ebben az értelemben itt nem létezik „pardon”, szeretnénk a hitünket egyértelműen megvallani a műsorban. Ha a napi politikai aktualitások boncolgatásába kezdünk, akkor fennáll a veszélye, hogy elvérzünk, talán a bizalmat is elveszíthetjük, ami nagy kár lenne. De amikor a kárhozatról, a bűnről, az elveszett létünkről, és a bűnbocsánat lehetőségéről és a megváltás csodájáról beszélünk, akkor annak ereje és súlya van. Sok egyéb más is szóba kerül Zsolttal közös műsorunkban, de mindig igyekszünk visszatérni az origóhoz, rámutatva a megváltás örömüzenetére, a Jézus Krisztusról szóló evangéliumra. Ha az emberek ezt meghallhatják, akkor egyrészt a legjobbat, az örök élet lehetőségét adjuk át a számukra, másrészt akaratlanul is építjük a bizalmat az egyház és a nem hívők között.

B. Zs.: Egyáltalán nem természetes jelenség ma, hogy egy kereskedelmi, vagy akár közszolgálati rádióadón megszólalhat egy ilyen jellegű műsor. Mindezek mellett rendkívül sok okkult tartalmú témákról szólnak más műsorok, és sokan igyekeznek népszerűsíteni a spiritizmust, lélekvándorlást, s még ezerféle más dolgot. Mi lehetőséget kaptunk, hogy kontraszt, egyfajta ellenpont legyünk, ahol megfogalmazhatjuk, hogy hitünk és meggyőződésünk szerint milyen életnek van reményteli jövője.

- A műsoridővel hogyan tudtok gazdálkodni, hiszen összességében fél óra áll a rendelkezésre.

B. Zs.: Sokszor úgy érezzük, nem túl sok a rendelkezésre álló harminc perc, tudnánk gazdálkodni még akár egy teljes órával is. Jelenleg nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért a fél óráért is. Ha a rádió vezetése Isten akaratából engedélyezi, később lehet akár bővebb műsoridő a számunkra.

- Komoly lehetőségnek nevezhetjük azt is, hogy műsorotok segítségével a sokak számára már elkoptatottnak tűnő, ugyanakkor lényeges keresztyén üzeneteket sikerül közbeszéd szintjére visszaemelni.

B. Zs.: Valóban ajándéknak számít az is, hogy már-már provokatív módon kezelünk témákat. Beszélgetőtársam, Somogyi lelkész úr rendelkezik azzal a képességgel, hogy bizonyos kényes témákról is kész olyan megfogalmazást adni, hogy az ne legyen bántó vagy félreérthető. Egy-két adással korábban például előkerült a szexualitás, illetve a paráznaság kérdése, amely valljuk be, rádióban nagyon nehéz témának számít. Mindez példát is jelentett a számunkra, hogyan lehet egy-egy kérdésben közérthetően állást foglalni úgy, hogy közben világossá tesszük Isten Igéjének tanítását.

- Mondanátok valamit arról, hogy milyen kérdéseken gondolkodtok az elkövetkező adások során?

B. Zs.: A válasz egyelőre Istennél van elrejtve. Nem vagyok gyakorló lelkipásztor, de hasonló lehet, mint amikor a következő istentiszteletre kell felkészülnie és el kell kérnie Istentől a mondanivalót. Amikor ma reggel készültem és azon gondolkodtam, mi legyen a rádiós téma, kértem Istent, hogy adjon bölcsességet, tanácsoljon. Később a Bibliaolvasó kalauz napi olvasmányából meg is érkezett a válasz. Legyen ez egyelőre az olvasók és hallgatók felé is egy izgalmas várakozás...

S. L.: Nem készítünk semmiféle menetrendet előre, de ez nem egy felelőtlen hozzáállást tükröz. Sokkal inkább azt jelzi, hogy Istenre bízzuk a műsort. Imádkozva készülünk, de a beszélgetések a Szentlelek ajándékaként a stúdióban születnek.

Szűcs Gábor interjúja

Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy a Vörösmarty Rádió „Hitépítő beszélgetések” című műsorát szerdánként 16 órai kezdettel hallgathatják meg. A stúdióbeszélgetések hanganyagai a székesfehérvári egyházközség honlapjáról is letölthetőek: http://www.albaref.hu/egyeb_letoltesek.