ÁLMAINK

„Álmaimból, lelkemből, két kezemből szívemből szól ez a dal, Tied a dal..." - Sillye Jenő így kezdi egyik szép dalát. Igen, az álmokból is születhet dal. Az álom a szív mélyébe enged bepillantást, a legmélyebb félelmeinkről , vagy legmélyebb vágyainkról üzennek nekünk. A Bibliában is találkozunk nagy álmodókkal, akikhez Isten az álmon keresztül szól. De most nemcsak az éjszakai álmok foglalkoztatnak engem, hanem azok az erős belső képek, fantáziák, melyek meghatározzák életünket. Teológusként, mentálhigiénés szakemberként szeretnék ehhez a témához nyúlni, és  az Ige és a fejlődéslélektan tükrében szemlélni az álmaink jelentőségét. Legyen számunkra ez bátorítás, hogy figyeljünk az álmok üzenetére, és Istenre, aki szívünknek, lelkünknek végső gazdája.

Ha a fiatal felnőttkorra tekintünk(kb. 21-25 éves kor), a nagy döntések, életre szóló szerepek vállalásának az idejét látjuk. Olyannak kell ezt elképzelnünk, mint a széknek az ülőlapját, mely négy lábon tud stabilan megállni. Ezt a négy „lábat" a szülők faragják: 1. Érzelmi stabilitás: mikor megtanulunk szeretni és bízni abban, hogy az élet jó. 2. Az értelem érettsége: mikor megtanuljuk, hogyan működnek a dolgok, és tudunk tanulni a világról. 3. Erkölcsi stabilitás: mikor megtanítják nekünk, hogy van jó és rossz, van bűnbánat és megbocsájtás. 4. Az életfilozófia beépülése: mikor hisszük, hogy az életnek van értelme, hogy van egy alkotója a világnak és van Megváltója az embernek. Hogyan álmodik a fiatal felnőtt?

Az egyik klasszikus alak Mózes, aki Egyiptom hercegeként kettős identitással él. Konkrétan nem olvasunk az álmairól, de a történet önmagáért beszél. Ott ólálkodik az elnyomott vérrokonai körül, valahogy közel akar kerülni a gyökereihez. Grandiózus álmai vannak: meg kell mentenie őket és akkor befogadják majd... Jól ismerjük a történetet: gyilkol, aztán elmenekül, és 40 évig legelteti apósa juhait, míg eljön az idő, hogy Isten megszólítsa őt és végre az identitásálomból, ami összetört, amit fel kellett adnia: küldetésálom lesz. Istennel valóban megmenti a népét.

József egy másik izgalmas, kidolgozottan ábrázolt szereplő. A 11. fiú, az apa kedvence. Van egy álma Jákóbnak ezzel a fiúval kapcsolatban, ami talán így szólhatott: „ Ő lesz az én utódom, ő lesz a klán feje." Sokszor a szüleink kimondatlan álmát visszük tovább.  Az is hatással van ránk, amit magukról álmodtak, és az is, amit velünk kapcsolatosan. Visszaemlékszem, amikor Apám azt szerette volna, hogy újságíró legyek, vagy tolmács. Milyen érdekes, hogy éppen az örömhírt szerkesztem nektek, illetve Isten üzenetét szeretném az álmok témáján keresztül is tolmácsolniJ... Józsefre is hatással voltak az apja álmai, csak nála önző, nárcisztikus formában jelentek meg:  a kévék és az égitestek is meghajolnak előtte. Igen ám, de hiába álmodik valaki nagyot, azért meg is kell dolgozni. Az igazi jó álom tulajdonsága, hogy nem hullik az ölünkbe, hanem küzdeni kell érte.  A küzdés pedig megérlel arra, ami az álom igazi veleje. Hiszem, hogy az ilyen életálom legmélyén van egy kincs, egy mély vágy, ami Istentől való. Meg kell keresnünk az álomnak ezt a magját. Józsefet a testvérek lerángatják az álomvilágból, egészen a kút mélyéig, sőt a rabszolgasorsig.  Mégis, látjuk, hogy az álomadó Isten mindvégig Józseffel volt , és ha el is kellett engednie nagyratörő álmait, az álom valódi magja mégis dolgozott a szívében. Mi is ez? Talán egy bibliodrámában így hangzana: „Én nem vagyok akárki. Különb vagyok. Többre hív Isten engem. Kiválasztott vagyok." Így aztán úgy dolgozott, hogy minden sikerült, amihez hozzáfogott. Az álomnak ez a becses magja, amit Isten tett a szívébe, megőrizte őt a kísértésben és a krízisekben. Isten pedig csodálatosan megmenti , és magas rangra emelkedik. Ekkor már József érett felnőtt, átalakítja álmait, családot alapít és egy birodalom jólétéért dolgozik. Ez a felnőtt kor középső szakasza (kb. 25-40 éves kor). Az a kihívása ennek a kornak, hogy hidat verjen az ember az álmok és a valóság közé. Az álom magját megtartva a realitásban élni. Ennek az életszakasznak több kísértése van, amire jó, ha tudatosan figyelünk.1. A munka, a stabil alkotás korszaka ez, de könnyen válhatunk munkamániássá, könnyen belefáradunk a mókuskerékszerű életformába. A kiégés a motivált embereket veszélyezteti. 2. Fontos feladat az anyagi biztonság megteremtése, de az anyagiasság veszélye is megjelenik. Jó, ha helyén van az eszünk és szívünk, hogy ellent tudjunk állni az anyagi verseny kísértésének és tudjuk, hogy az igazi érték a kapcsolatainkban rejlik. 3. Ez a kor a családi élet nagy szakítópróbáinak kora is. Gyerekeket nevelni, idős szülőket gondozni érzelmileg megterhelő. Könnyű megoldásnak tűnhet valaki mással „újrakezdeni"...

Sokat segíthet az Istentől kapott Álom ezekben a döntésekben: például, ha azt álmodom, hogy szeretnék a házastársammal megöregedni és együtt unokázni. Persze, ehhez az öregedés tényével is meg kell barátkoznunk. Az álom motivál, de a jelenben kell megragadnom, hogy mit kell tennem. Isten vezetésére van szükségünk, mikor az álmainkat elé visszük az imában. Olyan a jó álom, mint egy fa: gyökereivel a földbe kapaszkodik, de ágai az égre nyúlnak és közben gyümölcsöt érlel és táplál másokat.

A felnőttkor későbbi szakasza (kb. 40-65 éves kor) erről szól, hogy az álmainkat úgy éljük meg, hogy azzal a közösséget szolgáljuk, legyen az család, gyülekezet, vagy a társadalom bármely része. Az önző, zsarnoki álmok elcsendesednek és rájövünk, hogy az életünket sokszor nem mi irányítottuk, hanem a Nagy Rendező, aki mindig is tudta, hogy az emberi élet túlmutat önmagán. Ő az, aki szolgálatra hív meg. József, amikor a testvérek félve borulnak elé és megkérdezik, hogy nem áll-e bosszút rajtuk, így válaszol: „Ne féljetek. Vajon Isten vagyok én?"(1Móz.50,19).  Bizony volt idő, mikor az álmai arról beszéltek, hogy Istennek gondolta magát. Most azonban József már más ember.

Az időskor (kb. 65 éves kor után) sem passzív életszakasz, hiszen az ember szintetizál, bölcsességét átadja a következő generációknak. Ez a kor az Istennel való kapcsolat szempontjából is nagyon szép lehet, ha eljut az idős ember az alázatra, hálaadásra, a Jézussal való meghittségre.  József az élete vége felé így tekint vissza mindarra, ami történt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." (1Móz. 50,20). Milyen szép, mikor az ember az élete végén visszatekint és meghajol Isten előtt, mert Ő egyedül méltó erre. Az az igazán bölcs, akinek ehhez nem is kell megöregedniJ.

Az a szép ezekben a történetekben, hogy akkor valósul meg az Isten álma a szereplők életében, amikor a saját álmaikat el kell engedjék. Nincs is nagyon más választásuk. Azt tanítja tehát Isten, hogy akkor tudjuk megélni az életet úgy, ahogyan Ő azt megálmodta, ha a saját álmok nem foglalják el a helyet a szívünkben. Ehhez az elengedéshez sokszor hit, bizalom kell, hogy Isten jobbat, nagyobbat álmodik nálunk! Úgy is mondhatnám, ha meg nem hal belőlünk egy darab, nem tud életre kelni az, ami Istentől való. DE MI AZ ISTEN ÁLMA? A következő részben erről szeretnék írni.

Zámbóné I. Hajnalka lelkész, lelkigondozó