Mezőföldi Református Egyházmegye

ITT elérhető a Női Csendesnap előadásánsk II. része

2018-12-07 09:29:22 / Imre Enikő

 

Szeretettel osztjuk meg kedves Olvasóinkkal az október 6-án tartott Női Csendesnapunk előadásának II. részét, amellyel Nt. Zámbóné Ivanics Hajnalka lelkipásztor, lelkigondozó szolgált közöttünk.


Az előadás teljes szövege a tovább mögött olvasható!


DE MI AZ ISTEN ÁLMA?

 

Arról írtam az előző részben, hogy „Mindenkinek van egy álma..." De arról is gondolkodtunk, hogy az álom, amellett, hogy nagy motivációt, húzóerőt jelent számunkra, olyannyira elfoglalják szívünket, hogy Isten hangját is alig halljuk meg. József története azt tanítja, hogy az álmok elengedése adja meg a teret Isten álmának a megvalósulásához az életünkben. József szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli évei ezt munkálták ki benne: bízni Istenben és tisztességesen dolgozni - nem tudva, hogy mit hoz a jövő. Így történhetett, hogy az elengedett álmok helyet adtak Isten álmának. De mi az Isten álma? Mindig is a megmentés volt Isten álma. Persze, Neki is ki kellett dobnia egy álmot a kukába: ez pedig annak a tökéletes világnak és tökéletes kapcsolatnak az álma volt, ami a teremtéskor a szívében volt. Milyen profánul hangzik, és mégis igaz: Istennek is el kellett engedni az eredeti álmát, hogy a megváltás helyet kapjon. Igen, Jézus Krisztus megváltó munkája az Isten nagy álma. És igen: az Ő álmának a magja is örökké igaz: az az ember, aki átéli a megváltásának a misztériumát, már sokkal mélyebben ragaszkodik Istenhez, mint előtte bármikor. A megtért ember tud szerelmes lenni Istenbe...

 

De ne szaladjunk annyira előre. Mert hát ezek mind férfiálmok voltak, amikről beszéltünk... És mi van a nőkkel?

 

Azt mondja a lélektan, hogy a nőknek kétszólamú álmai vannak. Fontos számunkra az előmenetel, a jó anyagi körülmények megteremtése, de valójában Isten a generativitást bízta ránk. A nő legfontosabb álma, hogy továbbadja az életet. A női álom elengedéséhez, átalakításához egy több, mint 3000 évvel ezelőtt élt nőnek, Naóminak az életét hozom elétek.

 

Betlehemben, a „kenyér házában" nem volt kenyér. Így Elimelek és Naómi gazdasági migránsok lettek, Moáb földjére vándoroltak a jobb élet, a család könnyebb kiteljesedésének reményében. Naómi itt álmodta azt, hogy majd a két fia révén ő egy nagy család, sok szép gyerek nagyanyja lesz .  Ismerjük a történetet: mindhárom férfi meghal. Micsoda trauma ez! Naómi a menyeivel marad, Rúthtal és Orpával. Nesze neked Álom! Ezen a mélyponton nem érzékelik, hogy van Valaki, aki nagyobb minden tragédiájuknál. Ő az igazi Álmodó: Isten álmodja ezt a történetet tovább: Orpa sok sírás után búcsút vesz anyósától, de Rúth nem tágít mellőle. Itt hangzik el az a gyönyörű hűségeskü, amit esküvőkön is szívesen idézünk: „Mert ahova te mész, oda megyek én is..."Megható ez a ragaszkodás. Visszamennek Betlehembe. Mert az ember lelkében lakik valami, ami a lazachoz teszi hasonlóvá: visszavágyik oda, ahol született, ahonnan útnak indult. Ez a Rúth visszacsempészi Naómi szívébe a reményt. Ő pedig elkezd szurkolni ennek a lánynak, tanítja őt, hogyan forgolódjon az akkori társadalmi szokásoknak megfelelően, hogy észrevegye őt egy férfi...  Ez a férfi pedig nem akárki, jómódú, köztiszteletben álló, sőt távoli rokona a családnak, tehát vérvonal! Egy szó mint száz: Boáz beleszeret Rúthba, az idegen kultúrájú nőbe és elveszi feleségül. És mit ad Isten? Egy gyermeket, akinek nem kisebb leszármazottja lesz, mint a zsidók legnagyobb királya: Dávid. Naómi pedig már régen elment az élők sorából és nem tudhatta, hogy az Isten álma az ő családjában úgy folytatódik, hogy Rúth neve a Messiás nemzetségtáblájában is ott lesz: Jézus Krisztus ősanyja lett a hűséges pogány meny. Nem tudhatta az Isten álmát. De az mégis célba ért.  Naóminak el kellett engednie az álmait, de Isten a szíve legmélyebb vágyát teljesítette: egy nagy család és egy fontos terv részesévé vált. Isten megmentő álmának az eszközévé. Hadd idézzem G.B. Shaw-t: „ Ez az igazi öröm az életben: egy általad hatalmasnak elismert cél elérésében eszköznek lenni. A természet kezében erőnek lenni, s nem lázas, önző, beteges, panaszkodó kis csomónak, aki szemrehányást tesz a világnak, amiért nem az ő boldogságát tartja szem előtt." (R. Warren: Céltudatos élet, Bp, 2016. 35.o.) Igen, sokféleképpen élhetjük meg az álom elengedését: beleszorulhatunk egyfajta áldozatszerepbe is. De Isten arra hív meg, hogy a személyiségfejlődésünk eljusson az önmegvalósítás és az önátadás után az önfelülmúláshoz.

 

Jézus ebben az önfelülmúlásban tette le az életét értünk a kereszten, hogy megvalósulhasson az Isten megmentő Álma. Meg kell halnia az álmainknak ahhoz, hogy az az Álom jusson érvényre, amit felülről kaptunk. Ez az Álom pedig nagyobb nálunk, Istenből egy darab. Boldog az az ember, aki Istennel álmodik.

 

Álljon itt a 127. zsoltár, melyben az Álom mindkét szólama gyönyörűen hallatszódik:

Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.

Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.

Hiába keltek korán és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek.

De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.

Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcs jutalom.

Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.

Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

 

 

Isten áldja meg álmainkat és adja meg, hogy szívünk legmélyebb vágya telejesüljön! Szeretettel: Zámbóné Hajnalka (lelkész)