Dicsőítő est Kálozon
„Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! Úr az Ő neve, örvendezzetek színe előtt!" (Zsolt. 68:5)
Május 17-én, egy tavaszi péntek estén énekkel, zeneszóval és lázas készülődéssel telt meg a kálozi református egyház gyülekezeti háza. Lágy dallamokkal vártuk a vendégeket, akik szép lassan be is népesítették a termet.
Gyülekezetünkben a dicsőítés zenés formája már évek óta teret hódított, több településen tartottunk már hasonló esteket a megyében. Sok fiatal és az idősebb generáció is csatlakozott hozzánk és lelkesen jár a próbákra, alkalmakra, hogy új dalokat tanuljunk. Jól összeszokott kis csapat vagyunk, ismerjük egymás rezdüléseit, főleg a hangszeresekkel.
Az Urat sokféleképpen dicsérhetjük és magasztalhatjuk, de számomra nagyon sokat jelent a közös éneklés, mert megtisztító ereje van és sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudunk építeni a zene, a hangszerek segítségével Isten és az emberek felé, ez egyfajta híd vagy kapocs köztünk. Gondolataink, érzelmeink, kételyeink, kérdéseink benne vannak egy-egy dalban. A 150. zsoltár is szépen megfogalmazza a dicsőítés lényegét: „Dicsérjetek kürtzengéssel, dicsérjetek lanttal és hárfával! Dicsérjetek dobbal, körtáncot járva, dicsérjetek citerával és fuvolával! Dicsérjetek csengő cintányérral, dicsérjetek zengő cintányérral!"
Nemes Noémi, a dicsőítés vezetője megnyitotta az estét, és kezdetét vette a közös éneklés. Kezdő énekünk az Áldjátok az Urat kezdetű dal volt, amelynek ritmusa magával ragadta a közönséget. Az est során a zenés blokkokat, közös imádkozás, és bizonyságtételek szakították meg. Hallhattuk Nemes Gyöngyi csákberényi lelkészfeleség hálaadását és életének történetét, csodás találkozását az Úrral, majd Nemesné Varga Éva beszélt a mindennapi nehézségekről, a sokféle hatásról, ami nap mint nap ér minket és az Úr szeretetéről.
Az est végét imaközösség zárta, ahol kisebb csoportokban elvonulva imádkozhattunk egymásért, gyülekezetünkért. A záró énekek és imádság után szeretetvendégség várt minket finom harapnivalókkal, majd a vendégek lassan elszéledtek. Néhányan maradtunk még és személyesebb beszélgetésbe kezdtünk, mások pedig közösen imádkoztak.
Úgy érzem nagyon sokat adhatott ez az este mindenkinek, aki részt vett. Munkából, otthonról jöttünk ide, terhekkel a szívünkben és ezt letehettük az Úr elé az önfeledt éneklés és meghitt imádságok során és nagyszerű zárása volt ez a hétnek.
Szeretettel várjuk az érdeklődőket további dicsőítő alkalmainkra!
Karácsony-Kávai Margó