Mezőföldi Református Egyházmegye

Egyházmegyei Női Csendesnap 2021 - Egyházmegyei Női Csendesnap 2020 előadásának összefoglalója

2021-05-07 22:57:42 / Imre Enikő

Kedves Nőtestvérek! Kedves Olvasók!


Szeretettel osztjuk meg a 2020 őszén, online formában tartott egyházmegyei mői csendesnapunk előadásának összefoglalóját, melye a tovább mögött olvashatnak el.


Valamint szeretettel adjuk hírül, hogy idén ősszel is megrendezésre kerül egyházmegyei női csendesnapunk, melyet, ha a járványhelyzet is engedi, akkor szeretnénk személyes jelenléttel megtartani a már megszokott módon.


Időpont: 2021.okt. 16. (Szombat)

Helyszín: Székesfehérvár Budai Úti Református Templom és Gyülekezeti Ház


A gyász lélektana c. előadással készül

Sáfrán Zsuzsanna

református lelkésznő (Budai Ref. Egyházközség ) mentálhigiénés szakember,gyásztanácsadó

 

 

Reményteljes Jövő

 


Milyen jövő vár ránk? Milyen jövőt képzeltek el szüleink nagyszüleink számunkra? És milyen lett végül? Mi 2021-ben milyen jövőt képzelünk el magunknak, gyermekeinknek unokáinknak?

 

Ha feltesszük ezeket a kérdéseket- azt gondolom mindnyájan feltettünk valami hasonlót az elmúlt egy esztendőben-szembesülünk azzal a bizonytalansággal, ami az ember egyik legnagyobb ellensége. Mert a bizonytalanság pontosabban szólva a biztonság ill. a bizonyosság hiánya okozta azt a bizonyos katasztrófát ott az Éden kertben. Ma sincs ez másként. Amikor az ember elbizonytalanodik az Atyában, az ő szerető gondoskodásában, amikor elbizonytalanodik az ember a teremtettség rendjében, törvényeiben, akkor nem állhat meg biztos alapokon személyes megváltásunk, Krisztushoz való tartozásunk és a Szentlélek napi kapcsolati munkája sem tűnik sziklaszilárd bizonyosságúnak. Az emberi bizonytalanság mély veszélyeket rejt. Ha az ember a jövőjére gondol mégis nagyon nehéz elűznie a bizonytalanság sötét fellegeit gondolataiból.

 

Ahhoz, hogy az ember jövőképéről gondolkozzunk feltétlen szükséges szót ejteni arról, kicsoda is az ember? Sokszor azt gondoljuk embertársainkról szemléljük őket távolról, vagy közelről, hogy pontosan meg tudjuk ítélni, ki is milyen is az ember. Azt gondolhatjuk ismerjük a másikat, pedig a látszat néha csal. Látjuk a másik emberen, hogy állandóan kötözködik, kiállhatatlan, de nem tudjuk, hogy esetleg a szűkebb környezetében súlyosan bántalmazzák őt nap mint nap. Látjuk a szemünkkel az embert kívülről, a cselekedeteit, amiből próbálunk következtetni arra, ki is ő valójában. Azt hiszem, hogy kicsoda és milyen is igazából az ember azt igazán csak az Úr tudhatja. Mindenesetre tudjuk azt, hogy az ember számára a legfontosabb a biztonság. Egészségi, pszichés, egzisztenciális - bármely- értelemben. Ezért kutatjuk a jövőt, várjuk, reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Bebástyázzuk magunkat, ahogy csak lehet, biztosításokat kötünk, gyártjuk a B és a C terveket, minden eshetőségre felkészülve az életünk során. Aki nem így tesz, kissé lenézi az ember és gúnyos fölénnyel állapítja meg: Megérdemli sorsát. Aztán történik valami, esetleg jön egy szabad szemmel nem látható mikroszkopikus kis bigyó és az egész világ megrendül a fene nagy magabiztosságában. Így van ez. Hát az ilyen embernek kellene most már valamiféle jövőt képzelni, jövőt álmodni.

 

Nézzünk szét a jelenben merre halad az életünk? Nézzünk szét a világban, kapcsoljuk be a tv-t , rádiót kapcsoljuk be a számítógépet, vagy egyéb roppant okos készülékünket. Mit látunk? Milyen a jelen? A világban erőszak, gyűlölködés, egymás meg nem értése. Az Isten teremtett rendelésének szánt szándékos felrúgása. Milyen jövője lehet az embernek, ha az elemi élet legalapvetőbb kérdési inognak meg napi szinten. Nő, férfi, anya, apa szavaink elmaradottakká és nemkívánatosakká válnak. Falanszter szerűen rohan az ember  egy olyan világba, ahol épp a sokszínűség bűvös erdejében lévő növények vállnak teljesen szürkévé és kísértetiesen hasonlóvá. De ne legyünk álszentek, legalább magunk közt legyünk őszinték, sokszor az nem kell messzire mennünk, hogy félrelépéseket, baklövéseket, vargabetűket fedezzünk fel az egyház falain belül is. A saját személyes életünket tekintve pedig, elgondolkodhatunk, hogy milyen kilátástalannak éljük meg néha a mindennapjainkat. Anyagi nehézségek, betegségek, beragadt, feldolgozatlan gyász, munkahelyi problémák, családi zűrök. Mennyi oka lehet az embernek, hogy elcsüggedjen, hogy kilátástalanul sötétnek ítélje meg a jelent és a jövőt.

 

Milyen az ember Isten adta jövőképe? Egyáltalán van-e jövője ezekután az emberiségnek? Isten egyértelmű válasza: Igen! Van jövője az embernek, van jövőnk. Mi a biztosíték? Maga az Úr. Biztosíték egy földi életben megvalósuló jövő és egy örök, mennyei jövőre. Földi életünkre nézve mindnyájan boldogok szeretnénk lenni. De vajon kik a boldogok? Kik az igazán boldogok? Olvassuk el Jézus boldogmondásait, meg fogunk lepődni. Földi életünk befejeztével, pedig elkezdődik valamiegészen más, valami egészen fantasztikus nagybetűn jövő. Örök jövő- ha szabad így fogalmaznom-. A kérdés már csak az , hogy mit is kezdjünk vele. Kell -e nekünk, akarjuk -e az örök jövőt? Ha igen, akkor hogyan készülünk rá? Élünk-e a tudatosság biztonságával, bizonyosságával? Isten reményteljes jövőt készít nekünk. Tessék ezt tudomásul venni! ????

 

Kovácsné Smatarla Ibolya

szociális munkás, családsegítő, katechéta, református lelkipásztor