Mezőföldi Református Egyházmegye

Két éve vagyok köztetek - egy őszinte bizonyságtétel

2011-03-03 20:13:33 / Polgár Tibor

  

Mottó:

Miért is élünk, mit akarunk?

Maga Isten legyen a célunk!

Ha ez teljesül,

minden más a helyére kerül.

  

     2009. február 22.: Ezen a napon voltam először református templomban. A Széchenyi utcaiban. Egy barátnőm javaslatára jöttem el, és itt ragadtam. Rögtön az első istentiszteleten megtértem. Ez hamarosan meglátszódott az életemen. Több krónikus betegségem megszűnt ill. visszavonult. Megszűnt a depresszióm, abbahagytam az aggodalmaskodást. Imádkoztam munkáért, és sikerrel! Közösségre leltem; több baráti kapcsolat alakult ki hittestvéreimmel, a kék kereszt csoport alkalmai pedig rendszerességet vittek az életembe. Éreztem, hogy vannak, akikre számíthatok, és akikkel megoszthatom az érzéseimet. Verseimet is nekik mutattam meg először. Tetszésnyilvánításuk jól esett és arra ösztökélt, hogy tovább dicsérjem az Urat.

  

     Most már elmondhatom, hogy sokan ismerik és szeretik istenes-szerelmes verseimet. Ennek nagyon örülök, mert úgy érzem, Isten azért adott nekem tehetséget a versíráshoz, hogy azon keresztül vezessek Hozzá embereket.

     Nem volt könnyű az út idáig. Szüleim katolikusok. Rendszeresen járnak templomba, mégsem sikerült engem kereszténnyé nevelniük. Egyetemi éveimet diszkózással töltöttem, nem kevés alkohol-fogyasztással. Házasságon kívüli párkapcsolatokba mentem bele, váltogattam a partnereimet. Az egyetem elvégzése után jógázni kezdtem, ezen az úton próbáltam Istenhez közeledni. Akkor még nem tudtam, hogy ez tévút. Aztán úgy alakult a sorsom, hogy Bécsbe kerültem. Ott beszippantott a New Age. Egyik ezoterikus módszert/ technikát sajátítottam el a másik után. Egy idő után elkezdtem tanítani is ezeket. Egyik „mesterem" bevezetett a drogok világába is. Az állandó élmény-hajhászásnak csúnya vége lett. A pszichiátrián kötöttem ki. Romokban hevert az életem. Vissza kellett térjek Magyarországra, Székesfehérvárra. Elkezdődött a hosszú évekig (sőt évtizedekig) tartó harc a gyógyulásért. Szerencsém volt: hívő szakember foglalkozott velem. Így elkezdtem érdeklődni a vallás iránt. Számos gyülekezetben megfordultam. S végül ide irányított Ő, aki mindig is gondot viselt rám.

     Most már elmondhatom: meggyógyultam. Régi bűneimet elhagytam. És hálás vagyok azért, amit az Úr kimunkált az életemben. Ezért dicsőítem Őt a verseimben, igyekszem Hozzá hívni, csalogatni ismerőseimet, ezért próbálom magam, ahol csak tudom, hasznossá tenni. A Békesség újság szerkesztését is ezért vállaltam el. És mindezt örömmel teszem, mert érzem Isten Szent Lelkét a szívemben, ahogy betölt és irányítja lépteimet.

 

Jézus az Úr, az én menedékem!

    

   

Megújulás

     

Nyiladozó virág a lelkem,

óvatosan dugja ki fejét.

Emlékszik még a hervadásra,

a pusztító, fájó halálra.

    

Szirmait lassan bontogatja,

s eljut egy bízó gondolatra:

a halál ím, csak egy átmenet,

mert eljő egyszer a kikelet.

    

Berobban hirtelen a tavasz,

és énekelnek a madarak.

Ó, milyen bódító a létezés;

életem nem lehet tévedés.

    

Valaki akart, valaki szeret!

Valaki óvja az életemet!

Itt jár a Földön a kegyelem.

Tavaszi álarca: szerelem.

 

   

 

Schrenk Éva

   

   

Forrás: Békesség

a Székesfehérvári Református Egyházközség Lapja, XVII. évf. 1. szám