
A Magyar Református Szeretetszolgálat találkozóra hívja gyülekezeti önkéntes képviselőit. Szeretettel várjuk azokat, akik már régebben bekapcsolódtak a közös szolgálatba és azokat is, akik most szeretnének részt vállalni szeretetszolgálatunkból. Várjuk azon gyülekezeti tagok jelentkezését, akik felelősséget éreznek testvéreik és idegenek iránt is. Az alkalmon beszámolunk az elmúlt év eseményeiről, és segítséget adunk a további közös szolgálat végzéséhez. Szeretnénk, ha önkénteseink segítségével könnyebben eljutna hozzánk gyülekezeti tagjaink szüksége, és képviselőinken keresztül enyhíteni is tudnánk a rászorulók helyzetén. Várjuk mindazokat, akiket lelkipásztoruk ajánl, vagy Isten Lelke arra vezérel, hogy csatlakozzanak szolgálatunkhoz. Már az adventi és karácsonyi akcióinkban is számítunk a szeretet elkötelezett nagyköveteire!
Helyszín: MRE Zsinati Hivatal (1146 Budapest, Abonyi u. 21.)
Időpont: 2011. november 26. 10–14 óra
Az alkalom ingyenes, jelentkezni Balogh Barnabás lelkész-igazgatónál az alábbi elérhetőségeken lehet:
Tel.: 30/418-4100
E-mail: balogh.barnabas@jobbadni.hu
![]()
A gyásszal járó fájdalmat nem lehet megúszni, azonban a körülöttünk lévők segítségével feldolgozható a veszteség. Erőt ad, ha beépítjük magunkba az elhunyt emlékét, ha tudjuk, hogy egyszer szerettünk valakit és mi is szeretve voltunk.
Nem beszélnek
A bölcsebbek tudják, az élet ajándék, és készülnek arra, hogy amit kaptunk, azt egyszer elveszítjük – mondja a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Komlósi Piroska pszichológus szerint ez a fajta gondolkodás ritka, ugyanis a mai társadalom túl nagy jelentőséget tulajdonít a jelennek és az adott helyzetnek. A veszteségek kezelésében a modern embernek sok tanulnivalója van. A legszembetűnőbb hiba, hogy sokan nem beszélnek a veszteségeikről – állítja a szakember. A hallgatás oka az lehet, hogy a gyásszal járó állapotot hiányosságként, tökéletlenségként élik meg.
tovább
Reformáció napján nekünk, reformátusoknak ünnepelni illik. Van miért. Fantasztikus történet van mögöttünk, s tényleg, mindenekelőtt Istennek kell hálát adnunk, hogy mi ennek a fél évezredes történetnek részesei lehetünk. E máig érő történeti folyamat nélkül ma legfeljebb egy bő lábjegyzet lehetnénk, nem több, s templomainkra pedig ki lehetne írni az oda látogató turistáknak, hogy ott valamikor egy keresztyén vallási csoport működött, akik magukat reformátusoknak nevezték…
De hál’Istennek nem így van. A Reformáció nem egy rólunk leválasztott történeti emlék, hanem ma is élő és identitásformáló folyamat. Igen, a református identitás alapvetően és meghatározóan történeti közösségi folyamat, s reformátusnak lenni e történeti folyamban való részvételt jelent. Ha ez nem így lenne, ha a református mivoltban nem lenne ott ez az évszázadokon keresztül áthagyományozott közösségi történeti öntudat és identitás, akkor ma nem lenne reformátusság. Ez a történeti folyamat teremt közvetlen kapcsolatot a ma és a 16. század között.
tovább

Sch.É.: Kérlek, mondj magadról valamit! Honnan jöttél, stb.
V.T. : Felvidéki vagyok. Érsekújváron születtem, 1985-ben. Két éves koromban Révkomáromba költöztünk. Tíz éve vagyok Magyarországon.
Sch.É.: És a családod?
V.T.: Van egy öcsém. Édesanyám református, édesapám katolikus. Már óvodás voltam, amikor megkereszteltek. Szüleim korán elváltak, kb. 4 éves koromban.
Sch.É.: Akkor ők nem is igazán hívők?
V.T.: Hát… Apukámnak volt tavaly egy balesete Horvátországban. Egy lejtőn ment biciklivel, elvesztette az uralmat a jármű felett, és egy szakadékba zuhant, de Isten kegyelméből nem a sziklákra, hanem pont egy bokorba. Talán pont ez mentette meg az életét. Nagyon erős agyrázkódást kapott, és azóta a jobb szemére nem lát. Állapota életveszélyes volt. Azóta sok mindenben megváltozott. Megtapasztalta az élet mulandóságát, s hogy hitre szükség van. Édesanyám is hisz valamilyen szinten, csak sok kérdése van, amiket még nem mert feltenni- azt hiszem.
Sch.É.: Apropó, mi a foglalkozásuk?
V.T.: Édesanyám tanítónő, édesapám fotósként, operatőrként dolgozik.
Sch.É.: Akkor honnan az érdeklődésed a hit iránt?
V.T.: Katolikus nagymamám volt nagy hatással rám kiskoromban, ő tanította meg nekem a Miatyánkot is. Aztán elsős koromtól fogva már én magam akartam hittanra járni. Nagyon érdeklődtem és vonzódtam Isten felé, minél többet meg akartam tudni Róla. A konfirmáció-előkészítő volt azonban az, ami igazán elindított a hit útján. Fazekas László Nagytiszteletű úrral ott találkoztam először (most ő ott a püspök).
tovább
Regionális Diakóniai Nap volt a Székesfehérvári Református Egyházközségben, 2011. szeptember 23-án. A nap alapigéjét János evangéliumából, a samáriai asszony történetéből kaptuk: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet". (Jn. 4,10)
Az áhítat meghallgatása is arra ösztönzött bennünket, melyet Somogyi László lelkipásztor tartott, hogy igyekezzünk az Úrra fel nézni, és engedelmesen cselekedni.
Jakab Sándor lelkipásztor, a mezőföldi egyházmegye diakóniai előadó előadása a németországi, Bétheli diakóniai hálózatról szólt. A német evangélikus testvérek a XX. század elejétől kezdődően építik, fejlesztik a szükséget szenvedők, fogyatékosok, pszichés betegek foglalkoztatását célul tűző rendszerüket. A krisztusi szeretet és irgalom alapjaira épített modell a mai Németország egyik leghatalmasabb foglalkoztatási bázisa, komoly gazdasági szereppel bír. Abban mind egyetértettünk, hogy a német modell nem egykönnyen lenne átalakítható a mai magyar viszonyokra, de ötletekkel szolgálhat gyülekezeteink, diakóniánk anyagi bázisának kiszélesítésére. Sosem szabad elfeledni azonban, hogy minden szükségletünkkel elsősorban Krisztushoz járuljunk, ahogy Pál apostol írja a Zsidókhoz írt levelében: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4,16.)
tovább

Október 26-án újra összegyűlt vidám munkacsoportunk közös fejtörésre és ötletbörzére Székesfehérváron.
Legfontosabb feladatunk a 2012-es REND Találkozó Ifjúsági Színpadán fellépők névsorának végleges formába öntése volt. Emellett pedig már azt is meg kellett terveznünk, hogyan fogjuk a következő hetekben világgá kürtölni a tRENDifi jó hírét. Először a lelkészeket és ifjúsági vezetőket szeretnénk tájékoztatni, utána következhetnek maguk a fiatalok, akik reményeink szerint nem csak részvevői, hanem alkotói is lesznek a programnak
tovább
Október 14-15-ig Móron a Szolgáló Szeretet Házába voltak hivatalosak a Székesfehérvári Református Gyülekezett jelenlegi és a következő ciklusra jelölt presbiterei. A pénteki program áhítattal kezdődött, majd vacsora után az új jelöltek bemutatkozásával és az elmúlt közel 6 év főbb eseményeinek, eredményeinek és kudarcainak felelevenítésével folytatódott. A szombat nap programja az ötletgyűjtés volt, amikor délelőtt pár percben, délután hosszabban mindenki elmondhatta, hogy szerinte a jövőben mit és hogyan kellene tennie a presbitereknek, a presbitériumnak; illetve hasznos és megszívlelendő tanácsok hangzottak el a jövőbeli munkával kapcsolatba. Számomra az egyik legfontosabb gondolat az volt, hogy szükséges, hogy bízzunk, megbízzunk egymásban, abban, hogy mindenki a legjobb tudása szerint lelkiismeretesen végzi a munkáját. De ugyanígy megszívlelendő volt az a gondolat is, hogy a problémákra Istentől kérjük és várjuk a megoldást, vagy az, hogy a kis problémákkal is törődni kell, mert különben megnőnek.
Összességében sok jó gondolat, megvalósításra váró feladat hangzott el, ami akkor és annyiban lesz igazán hasznos, amennyiben megvalósulnak, megvalósítjuk őket a jövőben.
Tardy Györgyné
tovább
Az én életem úgy alakult, hogy éltem külföldön is, s azóta is szinte naponta érintkezem külföldiekkel. S ezek a szertágazó külföldi kapcsolatok felkészítettek engem arra, hogy folyamatosan számot adjak magyarságomról. A minap is Londonban jártam egy konferencián, ahova a világ minden részéről érkeztek résztvevők. S ilyenkor, ahogyan az lenni szokott, mindenki mondott néhány mondatot önmagáról. Évtizedek hosszú tapasztalata azonban felkészített engem arra, hogy amikor elmondom, hogy magyar vagyok, sokszor magyarázkodnom kell.
Magyarország? Hol is van az pontosan? És milyen nyelven is beszéltek? Ti voltatok azok, akik fellázadtatok az oroszok ellen, ugye? – Nem az oroszok ellen, hanem a Szovjetúnió ellen – válaszolom. És te tudsz oroszul? – kérdezik tőlem elég gyakran.

Magyarázkodnom kell tehát, ha arról a nemzeti közösségről kell számot adnom, amelynek én is része vagyok. Egy franciának, egy németnek, egy amerikainak nem kell különösebben magyarázkodnia. Mindenki érti. Egy magyarnak igen. S ezekben a beszélgetésekben benne van a mi egész történelmünk- Egy, a megmaradásáért és saját identitásának érvényesítéséért folytonosan küzdő nép történelme.
tovább

Jót akart és cselekedett velünk az Úr. Megvalósultak az elvontnak tűnő áldásai az ifjúság körében is. A sárkeresztesi ifisek több napos hétvégi programot szerveztek (okt. 14-15-16). Ennek fontos része volt az október 15-én Sárkeresztesen, a közösségi házban megrendezett MERIT találkozó (Mezőföldi Református Ifjúsági Találkozó), amelyre hivatalosak voltak a Mezőföldi Református Egyházmegye fiataljai is és a koudekerk-i holland ifjúság. És az Úr megáldotta az előkészületeket és a sok munkát. És összeállt az evangelizációs színes program: vetítés, éneklés, ismerkedés, áhítat után került sorra az evangelizációs témánk. Ennek sajátos része voltak a személyes vallomások, arról, hogy az Úr megszólított és elhívott. Sajnos sportra és játékra csak a szünetben kerülhetett az idő rövidsége miatt sor.
Az ifjúsági találkozó központi gondolatát az áldások szükségessége képezte. Sajnos az átkokat és az átkozódást mindenki hallja és ismeri. De az áldásokat is? Hogyan működnek az áldások? Jakab Sándor lelkipásztor áhítatot tartott az 5 Mózes 28. rész 2. verse alapján. „Rád szállnak az áldások és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek szavára”. Az emberek ma is azt gondolják, hogy ha mindenük meg van, amire szükségük van, akkor már nincs szükségük áldásra. Pedig az ilyen jóléti utópiák könnyen bebuknak Jézus nélkül. Aki fontosnak tartotta, hogy megáldja a gyerekeket is, akkor is, ha a tanítványok tiltották, hogy Jézushoz menjenek. Jézus az Atya igazi áldása számunkra, Vele együtt és általa nyerünk meg mindent. Így hát merjünk áldást mondani és felejtsünk el átkozódni. És kerüljük a rizikó-viselkedést, amit az Úr nem áld meg, hanem ellenkezőleg, ahogy az 5 Mózes 28-29-es részek is leírják. Áhítat után is énekeltünk, ezek után Szilágyi Dénes református teológus (exmisszus, Sárkeresztúr) előadása következett, melynek témája az „áldás, átok és az aids (HIV)” volt.
tovább
A reformáció napjának előestéjén, október 30-án 17 órakor lesz az Országos Reformációi Istentisztelet a Pápai Református Templomban.
Igét hirdet:Szemerei János evangélikus püspök
Az úrvacsorai liturgiát vezeti:Steinbach József református püspök
Az ünnepi istentiszteleten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak főpásztorai szolgálnak.
Zenei szolgálat:
A Pápai Református Teológiai Akadémia Énekkara
A Séllyei István Énekkar (Pápa)
A Tatai Református Rézfúvós Együttes
Karnagyok: Veressné Petrőcz Mária, Szabó Tamás, Bánáti Norbert
Orgonista: Kruzsner Péter (Sopron)
Kapcsolódó link: http://www.meot.hu/
tovább