Fájó szívvel tudatjuk, hogy Hajdú Zoltán Árpád, volt igari, enyingi református lelkipásztor a mai napon megtért Teremtő Urához.
Isten adjon vigasztalást szeretteinek, mindnyájunknak, akik ismertük!
Egyre nehezebben viseljük a járványt, nemcsak azért, mert egyre súlyosabb fizikai értelemben, rohamosan nő a betegek és elhunytak száma, erősebbek a tünetek, gyorsabb a fertőzés, hanem mert mindezt mentálisan is nagyon nehéz elhordozni. A bezártságot, a távolságtartást, de a fenyegetettség érzését, a szeretteinkért való aggodalmat vagy az eltávozottak miatti személyes gyászt is.
Ezért, bár érthető a szigorítás, közülünk sokakat nagyon elszomorított a templomoknak, a lelki feltöltődés helyeinek bezárása. Ezt megelőzően többször hallani, olvasni lehetett a közösségi médiában az indulatos követelést, hogy hát akkor zárják be a bevásárló központokat és a templomokat is. Csakhogy míg egy bolt, legyen akármekkora is, mindig arról szól, hogy rengeteg különböző helyről érkező ember a szoros sorok közt jön-megy, árukat tapogat, addig a „templom" fogalma nagyon sokféle valóságot jelenthet. Teljesen más egy nagyváros agglomerátumában élő nagy létszámú, fiatal gyülekezet modern kis temploma, ahol a liturgikus tér akkora, mint egy nagyobb terem, és mondjuk egy vidéki kis falu régi építésű, giga légköbméterű istenháza, amiben tizenegy-néhányan üldögélnének, ha kell, egymástól akár öt méterre is.
Az országos bezárás bevállalásában ezért egyfajta sorsközösség és hívő testvéreinkkel való egység vállalása is van, és egymás iránti felelős szeretet. Akkor is, ha nagyon hiányzik a hely szentsége, az együtt éneklés és együtt imádkozás bensőségessége és ereje. Meg az is fontos tényező, amit úgy mondunk, hogy mi az „Ige egyháza" vagyunk. A testté lett Igében, Krisztusban hiszünk, az írott Igének, a Szentírásnak a kijelentésére építünk, és a hirdetett Ige, a prédikáció által épülünk. Az pedig elérhető olvasott vagy online hallgatott formában is.
Nagyon rossz üres templomban igehirdetést mondani egy kamerának vagy egy mobiltelefonnak. De lehetséges mégis, azzal a hittel, hogy Krisztus ott van velünk, és azokkal is, akik majd nézik vagy hallgatják, vagy olvassák a kinyomtatott és buzgó szervezettségben kézbesített prédikációt.
A katolikus templomokat - tudom, furcsa a megfogalmazás - sokkal nehezebb „bezárni". Ezért történik meg most újra ez a különös helyzet, hogy ők javarészt igen, mi meg nem. Mert egy misének szerves része az „áldozás", ami nélkül - amilyen a protestáns alkalmak többsége, az úrvacsora nélküli istentiszteletek - az nem is ér a katolikus felfogás szerint semmit. Legalábbis nem sokat.
Néhány katolikus egyházmegyében így is zártak, és a közösségi médiában nagyon őszinte és elkeseredett reakciókat lehet olvasni a híveiktől, hogy ezt „Krisztus-fosztottságnak" élik meg. Mert a katolikus hit szerint a kiszolgáltatott jegyekben van jelen az Ige, a bor és az ostya a megszentelés folyamán átlényegül Krisztussá. Így aki nem élhet vele, Jézustól szakíttatik el.
Az eucharisztia, vagyis az úrvacsora vagy áldozás az Úr Jézus rendelése az Ő mindenkori tanítványai számára. Az Ő értünk való halálára, értünk hozott áldozatára mutat. Amikor vesszük, Isten az Ő Szentlelke által tényleg ott van velünk és bennünk, a Jézussal való személyes kapcsolat mintegy testet ölt. Előképe ez annak a teljes közösségnek Istennel, amiben majd a mennyekben lesz részünk.
Ez ugyanolyan emberileg megmagyarázhatatlan misztérium, nem lematekozható titok, akárcsak Jézus megszületése, Isten Fiának testté létele. Krisztusban Isten önmagát hozza közel és akarja nekünk adni, és kész. A miért és a hogyan lényegét tekintve az Ő érthetetlen és szuverén szeretete.
Ezért is ez az az érzékeny pont, ahol a felekezetek felfogása a leginkább - sajnos megosztó módon - eltér egymástól. Míg a katolikus felfogás szerint az ostya és a bor valóságosan és végérvényesen Krisztus testévé és vérévé válik a szent igék pap általi kimondásakor, olyannyira, hogy a mise utáni „maradék" ostyát a tabernákulumba, az oltáriszentség tárolására kialakított szekrénykébe zárják, és onnan viszik házhoz például betegekhez áldoztatni, addig a református felfogás szerint a kenyér és a bor jegyeiben ugyan Jézus valóban személyesen van jelen az úrvacsorában a Szentlélek által, de ott és akkor, a szent cselekményben. Az istentiszteletről kivitt maradék kenyér és bor pedig már csak kenyér és bor, semmi több.
Teológusként sokat tanultunk erről, meg az ellenreformáció alatti keserves következményekről, és értettem is a különbséget, megértettem, hogy katolikus testvéreinknek ma is miért jelent mást az áldozás. Viszont sokáig volt egy dolog, amit nem igazán értettem. A szentségimádás. Ez egy misén kívüli, többnyire nagyon csendes templomi alkalom, amikor a tároló szekrénykéből kiveszik a mise során „átalakult" ostyát, és az oltárra teszik, a jelenlévő hívek pedig imádkoznak, elmélkednek.
Az évek hosszú során át igazi mély barátságaim lettek katolikus szerzetesekkel, és így egy idő után volt kit megkérdeznem arról, hogy igazából ilyenkor mi van: Neked miért fontos ez, ilyenkor mi történik? Az őszinte és mély válasz ez volt: „Ilyenkor nem gondolok másra, csak Jézus értem hozott áldozatára. Az Ő jelenlétében tudom magam, és engedem, hogy ez teljesen körbeöleljen és betöltsön. Eltűnik a kis életem minden nyűge-baja, és csak a végtelen hála van bennem. Csak az Ő szeretetére figyelek."
Protestánsként számunkra elfogadhatatlan bármilyen tárgyhoz kötni Jézus jelenlétét. Őt nem lehet belezárni vagy hozzákötni maradék kenyérhez vagy borhoz. Nekünk Ő a minket megszólító Ige, a hozzánk szóló szava és Szentlelke által van jelen. Mégis végtelenül elcsendesített és elgondolkodtatott ez a válasz.
Krisztus a sákramentumokat, a szentségeket azért rendelte, azért hagyta ránk, mert tudta Isten, hogy mennyire testi valóság vagyunk. Mennyire szükségünk van kézzelfogható dolgokra, még a felfoghatatlanban való hitben is. Reformátusként nem köt minket a tabernákulum maradék ostyája, de ebben a bezárt, karanténos időben miért ne lehetne az otthonunkban egy kialakított kis hely, egy sarok, ahol igazán el tudunk csendesedni, és kenyérdarabka nélkül is nem gondolni másra, csak Jézus értünk hozott áldozatára. Az Ő jelenlétében tudni magunkat, és engedni, hogy ez öleljen teljesen körbe és töltsön be. Hogy kimosódjon belőlünk minden egyéb, és csak a végtelen hála legyen bennünk. És ne figyeljünk másra egy kicsi ideig, mint az Ő szeretetére...
Forrás: www.refdunantul.hu
tovább
Önnek csak egy gombnyomás, másoknak lehetőség
Köszönjük, ha adója egy százalékának felajánlásával a Magyarországi Református Egyházon keresztül segít!
https://www.youtube.com/watch?v=3f477rWn7WU
tovább
A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából idén is állami kitüntetéseket adtak át.
MAGYAR ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE POLGÁRI TAGOZATA kitüntetést kapott Dr. Huszár Pál
" a magyar református közösségeket sokoldalúan szolgáló egyházi közéleti, oktatói és publikációs tevékenysége, valamint a Kárpát-medencei magyarság hitének és identitásának megerősítésében vállalt szerepe elismeréseként Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának volt világi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület volt főgondnok"
Forrás: refdunantul.hu
A fenti címmel a Vasárnap c. internetes újságban Köntös Lászlóval készített interjút Mizsei Bernadett. A beszélgetést az alábbiakban közöljük.
A háttérhatalmak egy teljesen új világképet akarnak felépíteni. Azt üzenik, hogy a hagyományos emberkép téves, és a patriarchális elnyomórendszer eszköze - nyilatkozta lapunknak Köntös László. A Dunántúli Református Egyházkerületben kommunikációs igazgatói tisztséget is betöltő lelkész szerint minden fronton támadják a keresztény értékeket, és a szélsőséges liberális megmozdulások célja nem más, mint elhitetni, hogy a többségi társadalom gyűlölködő, kirekesztő, és minden, amit a fehér ember tesz, bűnben fogant.
Részletek a tovább mögött.
Március 8. és 26. között minden, személyes jelenléttel járó istentisztelet, gyülekezeti alkalom és összejövetel szünetel egyházunkban. A nagyheti és húsvéti istentiszteletek rendjéről később dönt a Zsinat Elnökségi Tanácsa.
Koronavírus: a Zsinat Elnökségi Tanácsának március 5-i határozata
A járványhelyzet súlyos megpróbáltatások elé állítja Magyarország minden polgárát és különösen azokat, akik az élet rendjének fenntartásáért és az egészségünkért vállalnak felelősséget. A járványhelyzet alakulását és a kormányzati intézkedéseket figyelembe véve, egyházunk alkotmánya 173. § (1). felhatalmazása alapján a következő, 130106/2021 sorszámú Elnökségi Tanácsi határozatot hozzuk:
2021. március 8. és 26. között terjedő időszakban minden, személyes jelenléttel járó istentisztelet, gyülekezeti alkalom és összejövetel szünetel. Tartsunk istentiszteleteket és gyülekezeti alkalmakat digitális eszközök segítségével, a gyülekezet helyi lehetőségeinek figyelembevételével. Kérünk minden lelkipásztort és presbitériumot, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is találjanak módot a bajba jutottak, betegek és magányosok lelki támogatására, és nyújtsanak segítséget az erre rászorulóknak.
A nagyheti és húsvéti istentiszteletek rendjéről március 26-án dönt a Zsinat Elnökségi Tanácsa.
Az imádság erejével állunk mindazok mellett, akik azért dolgoznak, hogy ez a próbatétel minél előbb elmúljon.
Miközben mindannyian szeretnénk visszakapni régi életünket, hisszük és valljuk, hogy Isten új életet kínál nekünk. Szükségünk van arra, hogy felismerjük, miben és hogyan kell ezután másképp élnünk. Ezért buzdítunk mindenkit, hogy különös figyelemmel és kitartással keresse Isten akaratát.
A húsvéti istentiszteleti találkozás reményében hoztuk meg határozatunkat, azzal a hittel, hogy
„nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim 1,7).
2021. március 5.
Balog Zoltán s.k., püspök, lelkészi elnök
Veres Sándor s.k., főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület
Steinbach József s.k., püspök
Nemes Pál s.k., főgondnok, világi alelnök
Dunántúli Református Egyházkerület
Pásztor Dániel s.k., püspök, lelkészi alelnök
Molnár Pál s.k., főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Fekete Károly s.k., püspök
Molnár János s.k., főgondnok, világi elnök
Tiszántúli Református Egyházkerület
Forrás: www.refdunantul.hu
A Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége körlevet küldött ki a gyülekezeteknek, a mai kormányzati intézkedésekkel összefüggésben. A körlevelet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Nagytiszteletű Egyházközségi Elnökség!
Kedves Testvéreink!
Az egyházkerület idei vezérigéjével és imádságos szívvel köszöntjük kedves Szolgatársainkat, Presbitereinket, Gyülekezeteinket, Intézményeinket, minden Testvérünket: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem." (Zsoltárok 25,5)
Ma délelőtt a Kormányzat újabb szigorító intézkedéseket jelentett be, amelynek nyomán a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa kora délután ülésezett. Holnap, azaz március 5-én, pénteken 15.00 órakor az Elnökségi Tanács közleményt ad ki a gyülekezetek számára az országos honlapunkon, amelynek figyelembevételét minden gyülekezetünktől nyomatékkal kérjük, az ékes és szép rend, valamint az egyházfegyelem elve szerint, egymást szeretve és egymásra vigyázva.
Egy éve élünk a koronavírus-járvány próbatétele alatt. Köszönjük mindenki odaadó, hűséges helytállását, gyülekezetekben, intézményekben, szolgálatunk minden területén. Reményteli bizonyossággal könyörgünk az Úr megtartó és szabadító kegyelméért.
Rudolf Bohren imádságát egy évvel ezelőtt tettük közzé, ismét Testvéreink figyelmébe ajánljuk, így gondolva egymásra, a betegekre, a gyógyítókra, az oltakozásban segítő önkéntesekre, a vezetőkre, mindnyájunkra.
Tisztelő és testvéri köszöntéssel,
Pápa, 2021. március 4.
Steinbach József püspök és dr. Nemes Pál főgondnok
*
I M Á D K O Z Z U N K!
Örökkévaló Isten,
mivel Te hűséges vagy,
engedd meg,
hogy mi is hűségesek maradhassunk!
Hűségesek a könyörgésben!
Hűségesek a gyümölcstermésben!
Hűségesek a Terád várakozásban,
hogy jöjjön el a Te országod!
Urunk,
hadd maradjunk hűségesek akkor is,
ha fogytán az erőnk
és fáradságunk ránk zuhan...
Hűségesek reggel, délben és este!
Hűségesek gondolatban, szóban és tettben!
Urunk,
köszönjük a reménységet,
amellyel Te mindenkor megajándékozol bennünket,
a feltámadott Jézus Krisztusban,
hiszen a Te megtartó szeretetedtől senki és semmi el nem szakíthat bennünket!
Urunk,
köszönjük, hogy böjt idején,
bizonyosan haladunk húsvét felé!
Ámen.
(Kálvin János és Rudolf Bohren imádságának felhasználásával)
Forrás: www.refdunantul.hu
Az online megtartott ülést Máté László, az egyházkerület lelkészi főjegyzője vezette. Dr. Nemes Pál főgondnok úr köszöntője után a tagok meghallgatták Steinbach József püspöki bevezetőjét, aki egy rövid igei rávezetés után felvázolta a tanács előtt álló feladatokat. Az ülésen elfogadták a kerület és az intézmények idei költségvetését.
A vírushelyzetre tekintettel online tartották meg az első egyházkerületi tanács ülését. Steinbach József püspöki bevezetőjében az Úr áldását kérte a tanács munkájára. Idézte az idei esztendő kerületi vezérigéjét: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem." (Zsoltárok könyve 25,5) Az igével kapcsolatban Rudolf Bohren német teológus munkásságára hívta fel a figyelmet, aki az egyház igehirdetési szolgálatát illetően is írt több meghatározó könyvet. Prédikációiban az evangéliumot hirdette, egyszerűen, érthetően. „Az egyház szolgál, prédikációk hangoznak el vasárnapról vasárnapra, sokszor anélkül, hogy megtörténne a csoda. ... Lesz-e csoda, az az Isteni történés, amely által nemcsak megszólíttatunk, hanem Szentlelkes motivációt kapunk, hogy tényleg az Isten országát építsük ebben a világban. ... A csoda, hogy Isten felhasznál bennünket, és cselekszik általunk, megújít bennünket. Hogyan legyen csodává az egyház szolgálata, a prédikáció, miközben az egyház mintha lemondott volna a csodáról. Ennek következménye pedig az, hogy a látható egyház menedzselése fő helyre kerül, pótcselekvéssé lesz, és Isten hatalmában nem bízva mi magunk akarjuk a saját kezünkbe venni az ügyet. Ez a tendencia igehirdetés szolgálatában is tetten érhető: Nem hagyjuk abba a prédikálást, de nem fektetünk bele több energiát. Túl sokan prédikálnak, túl keveset készülve." (Rudolf Bohren)
A látható egyházban kell ügyeket intézni, kell a rend, kell menedzselni, de a lényeget, az evangéliumot és Isten országának építését nem hagyhatjuk el. Kell az a reménység, hogy minden, amit teszünk - az intézmények fenntartása, építkezések, ügyek intézése - a Jézus Krisztus ügyét szolgálja.
„Ezzel a lelkülettel indítjuk el a munkát, számos fontos döntés áll a tanács előtt az elkövetkező hat évben" - mondta Steinbach József. Megköszönte minden munkatársnak az idei év költségvetésének előkészítését. 2021-ben ugyanakkora összeggel gazdálkodhat a Dunántúli Egyházkerület, mint tavaly, de a felhasználás tekintetében az egyházmegyék nagyobb szabadságot kapnak. Az intézmények költségvetésével kapcsolatban elhangzott, hogy a feladatellátás mellett a felelős gazdálkodásra is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A kerület ingatlanjaival kapcsolatban megkezdődhet a racionalizálás. Az óvodaépítés projekt továbbra is kiemelt helyen szerepel, a forráshiány kezelését illetően is. Fegyelmezett finanszírozásra, határidők betartására kérik a projektben résztvevőket.
Steinbach József beszámolt a folyamatban lévő beruházásokról, mint mondta, szépen haladnak. A részelszámolások jó ütemben zajlanak, köszönet illeti itt is a munkatársak erőn felüli munkáját. A Pápai Református Gimnázium új internátusának a beruházása elkezdődött, egy vadonatúj kollégium kerülhet átadásra a jövő év tavaszán. A balatonfüredi Siloám otthon felújítása is megfelelő ütemben halad, a megújuló régi épület mellé, jó reménységgel épülhet majd egy új épületrész is.
A koronavírus helyzettel kapcsolatban elhangzott, hogy figyelemmel kell lenni az országos vezetőség iránymutatására. Ezzel kapcsolatosan pénteken lesz elérhető az Elnökségi Tanács közleménye.
A püspöki beszámolóban Steinbach József kiemelte, hogy a kommunikációs szolgálat terén is történtek előrelépések, a honlapon elindult a változás. Köntös László egyházkerületi kommunikációs igazgató vezetésével egy munkatársi csapat alakult. Az a cél, hogy folyamatosan frissülő tartalmak jelenjenek meg az oldalon. A könyvkiadás a továbbiakban is folytatódik.
A beszámoló után az egyházkerület tanácsa megvitatta és elfogadta a Dunántúli Református Egyházkerület, valamint az egyházkerület intézményeinek idei költségvetését.
Forrás: www.refdunantul.hu
Visszatekintve az évszázadokra, elmondható, hogy a református egyházi rendtartások szigorúan előírták a böjt, az imádság, az adakozás (alamizsnálkodás) hármas egységét. Ennek kötelező érvénye a 20. századra megszűnt, ámde a népi vallásosságban továbbélt. Az első részben hoztunk példákat a böjti ételekből, és áttekintettük a szó, a fül és a szem böjtjének a szokását. Most a tényleges böjt és az adakozásnak egy különleges változatáról szólunk.
Részletek a tovább mögött.
Amint azt írásos és recens (helyszínen gyűjtött) adatok igazolják, a reformátusoktól nem volt idegen és ma sem idegen a böjt, amit nekem az 1980-as és az 1990-es években még nagyon határozottan megfogalmaztak, vele „megpróbálták magukat", vagyis egyfajta önfegyelmet gyakoroltak. Adataim 45 településről (Fejér m; Győr-Moson-Sopron m; Komárom-Esztergom m; Somogy m; Vas m; Veszprém m) származnak, amelyeket személyesen kerestem fel évtizedek alatt, de ott szolgáló vagy egykor ott szolgált lelkipásztorokat (Vajna Lajos, Kurucz György, Benkő András az eltávozottak közül, Niederhoffer Zoltánné, Lentulai Attila, Kovács Attila, Németh Gyula, Heidfogel Pál, Vajna Lajosné) ugyancsak megkérdeztem.
A Dunántúlon kívül Erdélyben Kalotaszentkirályon, Észak-Erdélyben Sajószentandráson, Dél-Erdélyben Vajasdon gyűjtöttem erre vonatkozóan, de szórványadatokat más erdélyi falvakban is feljegyeztem. Különösen érdekes volt a lelkipásztorok és a gyülekezetek véleménye, a két látásmód, ami mást-mást hangsúlyozott, de nem volt ellentétes egymással.
Részletek a tovább mögött.
tovább