"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri, ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
János 14,15-17
(A képen az enyingi református templom belseje látható.)
A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak a Szentlélek Isten megújító kegyelmében gazdag Pünkösdi ünnepet kívánunk.
Az egyházmegye elnöksége:
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
sk. sk.
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
sk. sk.
A Magyarországi Református Egyház is gyűjtést szervez a szerda esti dunai hajóbaleset túlélői, illetve a gyászoló családok és árvák megsegítésére. „Szeretnénk ily módon is kifejezni együttérzésünket koreai testvéreink iránt, akik mindig segítségünkre siettek, ha bajban voltunk" - fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök.
Részletek a tovább mögött.
tovább
"Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az Ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak." 5Móz. 14,2
(A képen a dégi református templom belseje látható.)
A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak Krisztus szabadító és megtartó kegyelmében gazdag Mennybemenetel ünnepet kívánunk.
Az egyházmegye elnöksége:
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
sk. sk.
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
sk. sk.
tovább
Családi nap Soponyán
Második alkalommal rendeztünk családi napot 2019. május 26-án a soponyai templomban és templomkertben. Minden korosztály találhatott érdekes programot.
A délelőttöt istentisztelettel kezdtük, amelyen a soponyai és a kislángi gyülekezeti tagok is résztvettek. Isten Igéjét Fazekas Zsuzsanna révkomáromi lelkipásztor hirdette. Ez az alkalom tanévzáró istentisztelet volt, amelyen a gyermekek az óvodásoktól a konfirmandusokig aktívan közreműködtek. Az igehirdetésben nagytiszteletű asszony személyes, meleg hangvétellel beszélt, gyermek- és családközpontú gondolatai megérintették a kicsiket és a nagyokat is. A gyermek-istentisztelet csapata Kissné Király Éva vezetésével egy jelenetet mutatott be Péter és Jézus életéről a nagycsütörtöki eseményekre fókuszálva, nagypéntek és húsvét üzenetét hangsúlyozva. Az istentiszteletet meghittebbé tette Kovács Tamara (Kisláng) éneke és Balogh Orsolya (Mátyásdomb) szavalata.
Az istentisztelet után a felnőttek és a gyermekek korosztályát külön választottuk. A gyermekek a templomkertben különféle kézműves foglalkozásokon vettek részt. Ezalatt a templomban az idősebbeknek főtiszteletű Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartott előadást. Előadásában a felvidéki magyar reformátusság 20. századi életét mutatta be egészen napjainkig. Beszélt a hit fontosságáról, a magyar közösségek gondjairól és örömeiről, a jövőbe vetett Krisztusra néző keresztyén reménységről. Sokak szemébe könnyeket csalt személyes bizonyságtétele.
A déli órákban közösen fogyasztottuk el az ebédet. Ebéd után a Soponyán működő énekcsoportok, zenekarok muzsikája töltötte be a templomkertet. Először Szecsődi Rita vezetésével a Délibáb Népdalkör, majd Tóth Petra irányításával az Őszi Napsugár Nyugdíjasklub zenéjét élveztük. Végül a könnyűzenei együttes, a Tábortűz Singers muzsikája teremtett önfeledt, vidám hangulatot. Ezalatt a gyülekezet asszonyai kínáltákfinom süteményekkel a jelenlévőket.
Az Úristen gondviselésének köszönhetően szép, meleg koranyári időjárás kedvezett a programoknak. Köszönet a rengeteg segítőnek, akik nélkül ez az élménydús, gazdag nap nem jöhetett volna létre. SoliDeo Gloria!
Kovács Csiba Krisztina
lelkipásztor
Képek megtekinthetők a tovább mögött.
tovább
Ifinap
Egy forró vasárnapi délutánon összegyűlt nagyából 25 fiatal és vezetőik, Fehérvárról és a környező falvakból, hogy idejüket Istennel és egymással töltsék.
Vendégelőadónk, Ferenczi Zoltán Kecskemétről érkezett fiával, hogy megválaszolandó kérdések szülessenek bennünk és a már meglévő kérdéseinkre válaszokat kapjunk. Ahogy előadónk mondta valóban nem egy előadáson vettünk részt. Hanem egy folyamaton, aminek voltak tetőpontjai és mélypontjai, amelyeket mindegyikünk máshogy élt meg. Azért, hogy mindezt megéljük sokat segített előadónk, aki nem konkrét válaszokat adott, hanem irányt azokhoz.
Nem igazán lehet egy szóban összefoglalni az ott előbukkanó témákat. A hivatalos téma a „Hogyan tegyünk bizonyságot." ám nem csak erről beszéltünk. Központi téma volt a megtérés és a barátaink/felebarátaink rávezetése a hitre és az, hogy hogyan nyújtsunk nekik segítő kezet akár kétségbeesés, düh esetén.
Ez a nem szokványos előadás rámutatott, hogy mindannyian kicsit máshogy, másidőben éljük meg a megtérést. Van, akinek sok időbe telik, míg életét teljesen Istennek tudja adni. Ezzel nincs semmi gond, azért vagyunk egy közösség, hogy terheinket együtt elhordozzuk és segítsünk társainknak megmutatni az irányt. A „nem" előadást egy uzsonna vágta félbe (aminek mindenki nagyon örült).
Az alkalom második felében, az előadónk azt segített megfogalmazni, a közösségünk számára mi is Isten. Mert ugye mindegyikünk számára mást jelent Isten, de mégis ugyanazt. Egy mondatba gyúrtuk bele az ott jelen levők érzelmeit Isten iránt.
Azt kell, hogy mondjam, Csodásan sikerült. Rengeteg megválaszolandó kérdéssel mentünk oda, amikre szerintem választ kaptunk, de legalább ugyanennyi új kérdéssel távoztunk.
De egy biztos Isten szeretetében élünk együtt, ami hatalmas áldás.
Képek megtekinthetők a tovább mögött.
Május 25-én szombaton a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Sobor Antal: Perelj, Uram! című történelmi drámáját nézhettük meg gyülekezetünk 36 tagjával.
Igaz történet alapján íródott a mű, hiszen a csákberényi katolikus pap Manszbarth Antal és Szikszai János református lelkész Isten szolgálatában lévő két ember népéért kiálló, példamutató jellemére és mártír halálára méltán és büszkén emlékezhetünk.
A színészek játéka teljesen visszaadta az akkori helyzetben lévő osztrák zsoldosok rémuralma alá került csákberényi emberek félelmét, aggódásait, akik hősiesen védték a szabadságukat és igazságukat, miközben végig kellett nézniük a két lelkész láncban való elhurcolását, és később a halálhírüket kellett elfogadniuk.
Személyes megélésem, gondolatom a műhöz csupán néhány mondat: csákberényi gyökerekkel rendelkezem, de nem igazán ismertem az ő tragédiájukat, így kíváncsi voltam az előadásra. Megmondom őszintén, lenyűgözött a mű valóságtartalma, tragikuma, a színészek játéka, a szavak ereje, az Istenhez való hűség, és még ha tiltva volt is, az előadás végén megszólaló harangszó. Köszönöm a lehetőséget, hogy elmehettem és megnézhettem, és mindenkinek ajánlom, ha tehetik nézzék meg az előadást vagy olvassák el a könyvet!
Szabó-Németh Gertrúd
Dicsőítő est Kálozon
„Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! Úr az Ő neve, örvendezzetek színe előtt!" (Zsolt. 68:5)
Május 17-én, egy tavaszi péntek estén énekkel, zeneszóval és lázas készülődéssel telt meg a kálozi református egyház gyülekezeti háza. Lágy dallamokkal vártuk a vendégeket, akik szép lassan be is népesítették a termet.
Gyülekezetünkben a dicsőítés zenés formája már évek óta teret hódított, több településen tartottunk már hasonló esteket a megyében. Sok fiatal és az idősebb generáció is csatlakozott hozzánk és lelkesen jár a próbákra, alkalmakra, hogy új dalokat tanuljunk. Jól összeszokott kis csapat vagyunk, ismerjük egymás rezdüléseit, főleg a hangszeresekkel.
Az Urat sokféleképpen dicsérhetjük és magasztalhatjuk, de számomra nagyon sokat jelent a közös éneklés, mert megtisztító ereje van és sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudunk építeni a zene, a hangszerek segítségével Isten és az emberek felé, ez egyfajta híd vagy kapocs köztünk. Gondolataink, érzelmeink, kételyeink, kérdéseink benne vannak egy-egy dalban. A 150. zsoltár is szépen megfogalmazza a dicsőítés lényegét: „Dicsérjetek kürtzengéssel, dicsérjetek lanttal és hárfával! Dicsérjetek dobbal, körtáncot járva, dicsérjetek citerával és fuvolával! Dicsérjetek csengő cintányérral, dicsérjetek zengő cintányérral!"
Nemes Noémi, a dicsőítés vezetője megnyitotta az estét, és kezdetét vette a közös éneklés. Kezdő énekünk az Áldjátok az Urat kezdetű dal volt, amelynek ritmusa magával ragadta a közönséget. Az est során a zenés blokkokat, közös imádkozás, és bizonyságtételek szakították meg. Hallhattuk Nemes Gyöngyi csákberényi lelkészfeleség hálaadását és életének történetét, csodás találkozását az Úrral, majd Nemesné Varga Éva beszélt a mindennapi nehézségekről, a sokféle hatásról, ami nap mint nap ér minket és az Úr szeretetéről.
Az est végét imaközösség zárta, ahol kisebb csoportokban elvonulva imádkozhattunk egymásért, gyülekezetünkért. A záró énekek és imádság után szeretetvendégség várt minket finom harapnivalókkal, majd a vendégek lassan elszéledtek. Néhányan maradtunk még és személyesebb beszélgetésbe kezdtünk, mások pedig közösen imádkoztak.
Úgy érzem nagyon sokat adhatott ez az este mindenkinek, aki részt vett. Munkából, otthonról jöttünk ide, terhekkel a szívünkben és ezt letehettük az Úr elé az önfeledt éneklés és meghitt imádságok során és nagyszerű zárása volt ez a hétnek.
Szeretettel várjuk az érdeklődőket további dicsőítő alkalmainkra!
Karácsony-Kávai Margó
Kedves mindenki!
Röviden szeretnék néhány gondolatot megosztani.
Május 17-én Kálozon voltunk zenés dicsőítő alkalmon néhányan a gyülekezetünkből(Csősz).
Köszönet a lelkészünknek, hogy megszervezte az eljutásunkat. Nagy szeretettel fogadtak a házigazdák, mindenkit személyesen. Jó volt közösségben lenni egymással ,együtt énekelni a már ismert dicsőítő énekeket. Közben meghallgathattunk néhány bizonyságtételt. Felüdítő volt egy fiatalt hallani, ahogy ráébred Isten igazságaira Biblia olvasás közben. Bevallom, nekem is vannak ilyen vaóóó, hű-ha érzéseim, de nem vagyok bátor megosztani másokkal, csak néha-néha. , Újabb énekeket is tanultam, amit mások ismertek már, de nekem új volt.
Elhangzott egy vers is, Isten kereséséről, ami néha megmosolyogtatott, de végül elgondolkodtatott mélységes igazsága. Arra jöttem rá(újból), hogy nem kell a jövőmet illetően aggódnom, ha bízok Istenben, és tudom a kezébe tenni az életem. Örültem, hogy végig ott tudtunk maradni, hála a nagymamának, aki hazavitte a kislányokat, így szabaddá téve a lelkészházaspárunk estéjét.
Néhányan kértünk áldást az életünkre, és kis körben tudtunk imádkozni egymásért. Nekem nagyon jó volt, hogy én is megáldhattam egy testvéremet konkrétan, hogy tudhatom, az áldás adása nem csak a lelkészek kiváltsága.
Bár egy ideje gyakoroljuk ezt a gyülekezetünkben is, imaközösség végén egy igével áldjuk meg egymást a következő hétre, amit magunkkal viszünk.
Köszönöm mindenki türelmét, a kissé hosszúra nyúlt „rövid" beszámolómhoz.
Szeretettel: Csordásné Mariann a csőszi gyülekezetből